Kazinczy, a térképgyűjtő

Kazinczy Ferenc levelezésében a figyelmes olvasó több olyan részlettel is találkozhat, ahol térképekről – korabeli szóval élve földabroszokról – esik szó. Ezekből kiderül, hogy a sokoldalú Kazinczy nemcsak szerette az „abroszokat”, hanem gyűjtötte és vásárolta is őket. Emellett foglalkozott a térképek irodalmával és térképtörténeti problémákat tárgyaló tanulmányt is írt.

Nézzük, milyen részleteket találhatunk levelezésében gyűjtőszenvedélyét és térképeit illetően. 1806. január 14-én a következőket írja barátjának, a botanikus Cserey Farkasnak:

„[...] Bartalis nevezetű Jegenyei Plebánus kevés esztendővel ez előtt 1794ben eggy Munkácskát nyomtattata, (de nem tudom hol) Notitia Parochiae Jegenyensis (Kolos Vármegyében fekszik) név alatt, 's azt állítja benne, hogy az első nyomtatott magyar munka nem a' Komjáti Benedek által Krakkóban kiadott Szent Pál levelei voltak (ao. 1533), hanem a' Nürnbergen 1484. nyomtatott magyar ének Szent István Királynak rothadhatatlan jobbjáról. — Ha alkalmatlanságod nélkül megeshetik, vétess nékem vagy 5. explt ezen munkából, és küldd ki lepecsételve Debreczenbe Nagy Gábor Úrhoz. — Bibliothecámba nagy momentumú könyv lenne. — Erről a' Bibliothecámról azt kell még jelentenem, hogy a' Bavariai Antiquarius, kitől vettem, esküszik, hogy 3 benne lévő Landchartenért 100 ft. volt le olvasva asztalára: de nem adta. Meg kell vallani, hogy benne felette becses dolgok találtatnak. De az ollyan ringy rongyot nem minden ember becsűli. Sok azért szerez könyvet, hogy szobája fala tapeczirozva legyen vele.[...]”

Ugyanebben az évben január utolsó napján így számol be új szerzeményeiről Schedius Lajos professzornak:

„[...] Nékem Münchenből három láda Hungarica-im érkeztek. Antiquáriusi portékák. Ezen új szerzeményemet sok esztendőki gyűjteményeimhez csaptam, 's el akarom adni. Harmad napja hogy hozzá fogtam a Catalogus' csinálásához, és így még most nem mondhatom-meg, mennyi darabból áll a gyűjtemény. Nagy halom csak a sok Mappa és egyéb Rézmetszet is. Másfél ezer forintra fog menni az ára, és ebből igen keveset engedhetek-el. Méltóztassék az Úr Prof. Úr. Mélt. Gróf Teleki László, M. Báró Prónay Sándor Urakkal szóllani eránta. Örvendenék, ha ezen Urak közzűl eggyike vagy másika lenne birtokosa, vagy eggyike azon Iskoláknak, a' mellyek nincsenek kitéve ...... — Debreczen és Patak most pénz nélkül vagyon: épít. Ott nem remélhetem, hogy Vevőre kapjak. — Külömben annak adom, a' ki kedvet mutat reá.
Ha nem volna alkalmatlanságára az Urnak Prof. Urnak, méltóztassék ezt K u l t s á r Úrnak is tudtára adni. — Nem fognám eladni a' becses gyűjteményt, de eggy testvér öcsém testvéri módon bán velem, 's éltemet elkeseríti. [...]”

Július 28-án Vay Józsefhez, a pataki kollégium főgondnokához írt levelében bővebben beszámol gyűjteményéről:

„[...] Superintendens Őry 's Predikátor Komjáti Ábrahám Urak a' Kolbási Templom' felszentelése' alkalmatosságával látták eggy kis részét Gyűjteményemnek, 's jelentést tehetnének arról, hogy minek utána superintendens Ur a' Catalogust megolvasta, hogy ez a' kis Bibliothéca megérdemli e a' megvételt. Illő volna bevárnom a' Méltóságos Ur maga meghatározását 's addig nem kell vala másfelé is fordúlnom: de előttem lévén a' szükség - eggy szőlőt vettem az Ujhelyi hegyen 3000 frton 's eggy két telket akarok szerezni közel ide - 's félvén, hogy nem találok szerencsés lenni igyekezetemben, Debreczent is megszóllítottam, hogy az ott tartandó Consistoriumban dolgom elővétethessék. Bátorkodom ide zárni azon Jelentésemet, mellyet oda tettem Gyűjteményem eránt. Abból látni fogja a' Méltóságos Ur szándékomat, 's csak azt kell mellé tennem, hogy ha Patak fogja bírni akarni könyveimet 's képeimet, az elsőség minden más vevők köztt övé lesz.
A' megvett szőlő árát octobernek 6-ikáig kell letennem. Bár csak addig lehetnék oly szerencsés, hogy a' Méltóságos Ur resolutióját érthetném.[...]

Melléklet.
Fő Tiszteletű Consistorium!
Magyar dolgokat illető régi és ritka könyveimnek 's képeimnek gyűjteményét, mellyet tavaly eggy Bavariában vásárlott Bibliotheca által gazdagítottam, mutatom-bé itt a' Fő Tiszt. Consistóriumnak, hogy azt, ha méltónak látja, a' Debreczeni Collegium számára megvehesse.
A' könyvek és képek Catalogusát elő nem mutathatom itten, minthogy az most Mélt. Consiliar. Vay József Urnak kezében vagyon, ki a' legközelébb tartott Pataki examen alatt arra hatalmasíttatott-fel, hogy erántuk velem alkuba szálljon. De közlöttem volt én azt még Januariusban Prof. Budai Urral is; 's a' könyveket, mappákat, rajzolatokat magokat nálam Ér-Semlyénben Senior Tiszt. Fazekas és Notárius Szántó Urak látták, 's bizonyságot tehetnek róla, hogy ez a' gyűjtemény olly kincs, mellyet idegen kézre ereszteni helyre hozhatatlan kár, sőt minthogy olly kezek közzé juthat, a' hol némelly darabjai örökösen el lesznek zárva, Haza ellen elkövetett vétek lenne.
Vagyon nevezetesen Mappáim köztt három ollyan, a' mellyért a' Bavariai Correspondensnek száz forintot igértek, és nem adta. Meg vagyon itten Pelbartus de Themeswar és Michael de Hungarica, még pedig nem csak némelly, hanem minden munkájikkal, 's ez olly birtok, mellyel a Széchényiana Bibliotheca sem dicsekedhetik. Meg van, és ez a' legfőbb dísze gyűjteményemnek, Leonardus Aretinusnak Atilája, eggy kisded Códexe a' XV-ik száznak, minden hijánosság nélkül 's igen gondosan conserválva; 's erről Erdélyi Cancellárius gróf Teleky Sámuel Excellja 's Bibliothecariusa Ocsovszky Pál Úr azt írják, hogy az nyomtatásban soha ki nem adatott, sőt Kézírásban is egészen ismeretlen. Azolta pedig, hogy a' könyveket Tiszt. Fazekas és Szántó Urak nálam látták, ismét egynehány száz darabokkal szaporítottam számokat, nevezetesen Bongarsiust, Schwandtnert és Bélnek négy in folio kötetekből álló Geographiájával is gazdagítottam a 'Gyűjteményt.
Olly tudományos főknek, mint a' kikhez itten szóllok, nem szükség mondanom, hogy eggy parányi, megszakadozott, elszennyesedett mappácska, de a' melly a Rézmetsző mesterség feltalálása' idejében dolgoztatott, nagyobb becsű dolog, mint mind azok a' sok és igen szép mívű mappák, mellyeket Karacs metszett 's Görög Demeter Ur kiadott; - hogy eggy Pelbartus de Themeswar és eggy Michael de Hungaria, kit nevéről is alig ismernek Bibliophilusaink, illy complét számban mint itten találtatnak, minthogy a' Nyomtató mesterségnek szinte bölcsőjéből (1497 táján) jöttek elő, nagyobb tekintetet érdemelnek, mint a' Római Irók Pármai kiadásai, mellyek szertelenül drágák ugyan, de csakugyan megszerezhetők; - hogy maga az a' kis Códex, melly a' mint azt gyanítani szabad, maga, az az egyedűl jött-által a' mi időnkre, annak szemeiben, a' ki a' dolgok' becsét ismeri, többet ér, eggy egész nem éppen kis Bibliothecánál.
Olly formán kínálom-meg ezeknek megvételével a' Fő-Tisztel. Consistóriumot, mint a' Sibylla kinálta vala meg a' magáéival Tarquint; csak hogy én a' magamékat, ha megvétetni nem fognak, meg nem égetem. Látatlanban kívánom tenni az alkut; mert úgy kívánja a' dolgok' fekvése. Nem mernék illy jelentést tenni, ha nem érezném, hogy cselekedetem megpirítani soha nem fog. Az egész gyűjtemény mintegy 1400 darab könyv, és 900-nál több kép, topographiai, prospectusi, militáris rajzolat és mappa, 's az ára Két ezer Rfor [rénus forint] 's ebből alkuképen el nem engedek semmit, félvén, hogy ha a' Collegium számára meg nem vétetik, 's idegen vevőt kell vele megkinálnom, híre menvén, hogy a' Fő Tisztel. Consistórium valamivel kevesebb summán vásárolhatta volna meg, nehezebbé teszem az eladást. De fogadom, hogy ha a' Collegiumnak vétetik meg a' Gyűjtemény, nevezetes summának oda ajándékozása által bizonyítom-meg, hogy érzem kötelességemet, és azon szerencse' becsét, hogy Vallásunknak sorsosa vagyok. [...]”

Fél év múlva, 1807. január 22-én értesülünk Kazinczy gyűjteményének sorsáról, szintén Vay-hoz szóló levelében írja:

„[...] Magyar dolgokra tartozó könyveimnek 's képeimnek egész Gyüjteménye már által van adva Pataknak. Az utolsó ládát, mellyet az elmúlt ősszel kaptam Bavariából, e' napokban vitte oda szekerem: 's éppen ez a későn érkezett láda volt az oka, hogy az általadás ennyire haladt, mert lakhatatlan lévén még Novemberben is a' házam, csak Decemberben foghattam registrálásához, 's a' Catalogus csinálásához. Többet adtam, mint ígértem; a' képek száma 1081, a' könyveké meghaladta az 1400t. Már csak az a' két Codex van kezeim köztt, a' mellyet én ugyan az egész Gyűjtemény első karú kincseinek nézek, és eggy 1500t jóval megelőző nyomtatás, melly a' könyvgyüjtők szokása szerint, minthogy 1500t megelőzött [!], Kézírásnak vétetik. Ezeket azért tartottam-meg, hogy diplomatiai hűséggel vehessem másokat, 's azt az ígéretet kérem 's kötöm-ki a Méltóságos Urtól, hogy enyém lehessen a' szerencse, őket nyomtatásban kiadni. Azonban mihellyt a' három munka le lészen másolva, 's be lészen kötve, általadom az említett Originálokat; szívesen örvendvén rajta - okaimat nem szükség magyaráznom, - hogy ezek a' kincsek a' Pataki Oskola Thecájába mentek-bé, és nem oda, a' hová úgy mentek volna, noha drágább áron, a' hová bé fogtak volna menni, ha a' Méltóságos Ur Fő Tiszt. Superintendens és Tiszt. Komjáti Ábrahám uraknak előadásokat úgy tekintette volna, mint Debreczen tekintette a' Bátyám Péchy Imre Ur előadását.
A' könyvek' 's képek' ára, minekutána 250 Rftot elengedtem belőle, 's Fő Tisztel. Superintendens Urnak tanácsát követvén, Bélnek 4. kötetből álló Magyarországi Geographiáját (az ára Eggenbergernek általam előmutatható nyomtatott Catalogusa szerint 36 Rf.), Schwandtnert (mellynek ára 20 Rf.) meg nem hozattam azon oknál fogva, hogy az a' Thecában úgy is meg van, és így az én Gyüjteményemből ismét Auctióra fog jutni - a' könyvek' 's képek' ára, mondom, 1770 Rf. 1694. - Fő Tiszt. Superintendens Ur Octoberben 1000 Rftot, Januáriusban Patakon 188 Rftot vétetett-fel velem; e' szerint még 506 Rftom van benn. Esedezem alázatosan a' Méltóságos Ur előtt, méltóztassék eránta parancsolni. Itt a' tavasz, építetnem is, szőlőt is kell dolgoztatnom 's a' pénzre még Martiusban szükségem lészen. [...]”

Az idézett levélrészletekből kirajzolódik Kazinczy könyv- és térképgyűjteményének története. Látjuk, kedvező volt számára Patak ajánlata: mintegy másfélezer könyvét és csaknem ezer metszetét és térképét megvették. 1807 elején érkezett meg valamennyi könyv Sárospatakra. Ez a gyűjtemény – szerencsére – a mai napig megvan. Kazinczy néhány becsesebb metszet alkotójának életrajzát és méltatását is feljegyezte a metszeteket tartó kartonokra. Mint Fodor Ferenc írja, a sárospataki Kazinczy-gyűjtemény tartalma a következő: arcképek és címerek (461 darab), várak, városok és csataképek (363 darab), térképmetszetek (119 darab). Térképei a XVI-XVII. századból valók, köztük Honterus János és Zsámboky eredeti kiadású térképeivel.

Az a levelekből is kiderül, hogy Kazinczy nem adta el egész gyűjteményét, illetve hogy a gyűjtést tovább folytatta, hiszen összeköttetésben maradt szállítójával, és újabb kollekciót épített. Ám ezt is eladta: Jankovich Ferenchez, a híres műgyűjtőhöz került 1810-ben, majd ennek halála után 1836-ban a Nemzeti Múzeumban kapott helyet.

A Kazinczy által gyűjtött – majd később eladott – térképek között különösen értékes volt Wolfgang Lazius és Honterus egy-egy térképe, a többi földabrosz nagyrészt főleg XVI-XVII. századi atlaszból kivett lap volt. A Lazius-féle térképről Kazinczy értékelést írt a Hazai Tudósításokba 1807-ben „Magyar-Országnak talán első abrosza” címen. Ebben a metszetet mint hazánk első térképét írta le, feltüntetve a térkép bajor antikváriumi eredetét is. Mint írja, „az [a térkép] a mellyről szóllok, középszer, vagy inkább kisded in folio formában, fára- metszve készült, 's a' helyek nevei typographiai betükkel vannak a' fába rakva. Az abrosz' felső szélén e' szók állanak: Beschreibung und Gelegenheit des Turken Zugs in Ungarn im jar 1556. mit den Lagern und Orthen do sie zu beyden Partheyen gelegen seind. — Azon környéken pedig, melly Székes-Fejérvár és Buda köztt fekszik, eggy négyszeg vagyon vésve, ezen ajánló-Levéllel: Dem Wolgebornen Herrn Herrn Udalrichen Fueggern, Brauen zu Kirchberg und Weissenhorn etc. meinem gnedigen Herrn. [...] Az említett négyszeg felett Fugernek czímere látszik. [...] Hihető, hogy az abrosz, a' felső szélen álló írást tekintvén, 1556 körül jelent meg. Én ezt, ezernél több darab Mappákkal 's rajzolatokkal együtt, ez előtt mintegy két esztendővel Bavariaból kaptam, 's magyar dolgokra tartozó könyveim 's képeim gyüjteményével a' Sáros Pataki Fő Oskola' birtokába adtam által.” Kazinczy cikkére válasz érkezett Kreznerics Ferenctől, aki „Magyar Országnak még régiebb abroszai” címen tette közzé megjegyzéseit. Ebben az alábbiakat írja: „A Hazai Tudósításoknak 151-153. lapján van emlékezet Magyar Országnak egy régi abroszárúl, mellyet a Tudósító leg elsőnek vél. Ez 1556dik esztendőnél régiebb nem lehet, mivel azon esztendőkbéli Török Had-indúlást adja elő. Én ennél régibbekre is akadtam. Münsterus a' Világ le írásában közöl több féle föld képeket, azok között Magyar Országát is illyen fölül írással "Poloniae, et Ungariae nova descriptio" a kép fára van metszve, el töltt egész árkust, szelein a grádusok is ki vanna téve. A negyedik könyvben, hol különösen Magyar Országrúl beszél, 456-dik lapon van még a földképe Magyar Országnak; de sokkal kissebb, illyen fölül írással "Ungariae, et omnium partium eius universalis descriptio" 918. l. van Erdély Ország képe „Transylvania Ungaria Regni Provincia.” Vannak benne több más, Magyar Országot illető képek is, p.o. 868 Buda vára „Buda vulgo Ofen, prima, et regia Ungarici Regni Civitas.” [...] De ezeknél jóval is régiebb Magyar Országnak azon abrósza, mellyet Lázár, Esztergomi Kárdinálnak Titoknokja rajzoltt, és Appián kiadott Ingolstádban 1518-ban, illy homlok írással: „Hungariae typus quem primus descripsit Lazarus” [...] Említi ezen abroszt Schwartner Prof. Úr, es ezt tartja legelsőnek.”

A kibontakozó térképtörténeti vitához Miller Ferdinánd könyvtárnok is hozzászólt. Válaszolt Kazinczy és Kreznerics cikkére és azokénál régebbi térképadatokat is közölt hazánkról. Mindezek ismeretében Kazinczy kitartott állítása mellett, mint írja: „Tavalyi jelentésemet az általam elsőnek hibásan vélt, de annak csak kételkedve állított abrosz felől két ismeretes szorgalmú Tudósunk érdemesítette figyelmére. Örülök írásom szerencséjének. Az okokon-épült czáfolás többet ér a' vak javallásnál 's ízetlen magasztalásoknál. De hármunknak állításaink által ha ki van e' már merítve a' tárgy? Czáfolóimnak állításaik nem szenvednek e' viszont-ellent mondást? — Nékem úgy látszik, hogy szenvednek.
Prof. Kresznerics Ferencz Úr, Szombathelytt, az én abroszommal, mellyet itt, rövidség' kedvéért, a' Patakinak nevezek, idősbbnek tartja a Münsterusét [...], Bihar és Pest Várm. Assessor és Biblioth. Miller Ferdinand Jakab Úr pedig [...] az Ortéliusét. — Mind ezt mind amazt bírván, meg tehettem rajtok a szükséges vizsgálatokat, 's így bátran kimondom, hogy érdemlett tekintettel fogadott ellenkezéseik engem más vélekedésre nem bírhattak.”

Ma már – jobban ismerve Lazius térképeinek keletkezéstörténetét – tudjuk, hogy a Kazinczy által említett pataki példány a német szövegű második kiadással azonos. Az 1556-os török háború dunántúli hadszínterét ábrázoló, fametszetes térkép először 1557-ben jelent meg önálló lapként, majd 20 év múlva Adam Henricpetri „General Historien der aller namhafftigsten und furnehmsten Geschichten Thaten und Handlungen” című hatkötetes munkájában Baselben, 1577-ben. Itt már a díszes keretet elhagyták, a Fuggereknek szóló latin nyelvű ajánlást pedig német váltotta fel.

A térképekkel kapcsolatban még egy vonatkozásban érdemes megemlíteni Kazinczy nevét: amikor a sátoraljaújhelyi vármegyei levéltár levéltárosa lett, többek között a levéltár rendezését kapta feladatul, ennek részeként pedig 1825-től fogva gondosan összeállította az ott lévő térképek jegyzékét.

Kazinczy Ferenc jelentős irodalmi és nyelvészeti munkássága mellett kiváló műgyűjtő is volt: a könyvek, metszetek, térképek egyaránt érdekelték; gyűjteményei tükrei sokoldalú érdeklődésének.

Borbély Andor: A térképkedvelő Kazinczy Ferenc. Földrajzi Értesítő 1955. 4. 489-491.
Fodor Ferenc: A magyar térképírás, 2. kötet. Bp., 1955. 296-299. (A Térképészeti Közlöny különfüzetei ; 15.)
Gulyás József: Kazinczy, mint gyűjtő. Debreceni Szemle 1932. 7. 272-278.
Hazai Tudósítások 1807. 1., 1808. 1.
Váczy János: Kazinczy Ferenc levelezése. Bp., 1890-1912.