KÖNYVISMERTETÉS               MINTAOLDALAK               MEGRENDELÉS



Magyarország kistájainak katasztere



Éppen két évtizede, 1990-ben, megjelent egy sajátos műfajú könyv, ami külleme alapján a legkisebb feltűnést sem keltette a könyvpiacon: B5-ös formátum, két kötetben 1000 oldalt meghaladó terjedelem, zöld papírkötés, a térképek pedig inkább csak egyszerű vonalas grafikáknak voltak nevezhetők. Szóval semmi különös... és mégis: a Magyarország kistájainak katasztere címet viselő könyv - mert erről van szó - rövid időn belül szakmai bestseller lett, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a szakmában szokatlanul magas példányszámban (2000 db) megjelent mű hamar elfogyott, s már az elmúlt évtized végén sem lehetett hozzájutni. Ugyanakkor az iránta való igény folyamatos volt.


Joggal merülhet fel a kérdés: vajon mi a siker titka? A válaszban több tényezőt szükséges említeni.

A könyv egy addig ismeretlen műfajt jelentett a honi geográfiában, így egy ilyen jellegű összeállítás mindenképpen az újdonság erejével hatott. Amikor a kataszter készült - az 1980-as évek második felében -, még meglehetősen híján voltunk az egész országot átfogó, de kisebb területi egységeket tárgyaló munkáknak. A „Kistáj” - ahogy a szakmai zsargon azóta is nevezi - egyértelműen bebizonyította az ilyen jellegű kiadványok létjogosultságát.

A „kataszter” egyúttal kifejezett egy korigényt is, nevezetesen azt, hogy az ország nemcsak megyékre és tervezési-gazdasági körzetekre bonthatóan mutatható be, hanem nagy szükség van az ezeknél kisebb területi egységekre fókuszáló megközelítésre is. Ami pedig különösen fontos: a „Kistáj” összeállítására szövetkezett kutatócsoportot szakterületük legjobbjai alkották, akik egyben szívügyüknek is tekintették a kiadványt - mindenki igyekezett a legjobbat kihozni magából, s ennek eredményeként valóban nívós szakmai alapmű született.

Nem mellékes az sem, hogy a könyv meglehetősen széles olvasói és felhasználói réteg igényeit tudta kielégíteni: egyetemi és főiskolai hallgatók tömege használta diplomamunkája elkészítéséhez, de kistérségi tervek megalapozásához is jól fel lehetett használni, nem is beszélve arról a meglehetősen széles olvasói rétegről, amelyet egyszerűen a kíváncsiság és a tudásvágy motivált a könyv lapozgatásakor.


Ez a sokirányú igény és érdeklődés indította arra a könyvet megjelentető MTA Földrajztudományi Kutatóintézetet, hogy az újabb kutatások alapján, kibővítve, módszertanilag és tartalmilag korszerűsítve, új változatban jelentesse meg a művet.

Az magától értetődő volt, hogy a kistájkataszter első kiadását sikerre vivő csapat legyen az új team magja. Jóllehet azóta eltelt két évtized, az eredeti gárda nagyobb része még ma is „hadra fogható”, így ők végezték az annak idején általuk írt fejezetek aktualizálását.

A kistájkataszter 1990-es kiadása az akkori felfogást tükrözve erősen természeti földrajzi jellegű volt, a társadalomföldrajz lényegében hiányzott belőle. Az új kiadás ezen változtatott, az új leíró egységeket pedig szükségszerűen olyanok írták meg, akik az első változatban még nem kaptak szerepet. Új kutatókat kellett bevonni olyan esetekben is, amikor az eredeti szerző felhagyott szakmája művelésével. Így a mostani kistájkataszter közel 70 kutató közös munkájának az eredménye.


Az új kiadásnál mindenképpen figyelembe kellett venni, hogy a mű egy korábbi vizsgálat megújítása. Ennek megfelelően a kistájakat ismertető tudományterületenkénti tematikus egységek (területhasznosítás, domborzat, földtan, éghajlat, vizek, növényzet, talajok, közlekedés, településhálózat, népesség, táji adottságok és értékek) különböző mértékben tartalmaznak új eredményeket. Ebből a szempontból három típus különíthető el:


Aktualizált tematikus egységek. Néhány esetben csak kisebb mértékben kellett hozzányúlni az eredeti anyaghoz, mivel mondanivalója és adatai ma is érvényesek. Ide tartozik többek között a domborzat, ahol két évtized alatt általában nem történnek említést érdemlő változások. Hasonló a helyzet a földtannal is, ahol elsősorban az újabb kutatási eredményeket építettük be.


Jelentősen átdolgozott tematikus egységek. Több esetben nem volt elegendő az újabb adatok átvezetése, hanem alapvetően át kellett írni az anyagot. Ide tartozott a területhasználat, ahol a CORINE Land Cover adatait használtuk. Az éghajlat esetében az első kiadásnál használt 1951-1980 közötti időszakra vonatkozó adatok helyett az 1961-1990 közötti periódusra történt a minősítés. A talajok kategória is jelentős átdolgozáson esett át, például a földminőségi viszonyszámok már a D-e-Meter rendszer alapján kerültek meghatározásra. A növényzet esetében lényegében csak a cím maradt meg, a tartalom teljesen új. A sajátos táji adottságok részből is jószerével a cím egy része maradt meg csupán (táji adottságok és értékek), mivel a tartalom teljesen új lett.


Új tematikus egységek. Szükségszerűen eredeti anyagokat tartalmaznak, nincs összehasonlítási lehetőség az első kiadással. Itt először azt kellett eldönteni, hogy a társadalmi-gazdasági szférát bemutató egységek azonos terjedelműek legyenek-e a természeti viszonyokról írottakkal. Csábító volt a gondolat, hogy így cselekedjünk, végül azonban ettől el kellett tekintenünk, mert ez a megoldás oly mértékben növelte volna meg a könyv terjedelmét, amit nem vállalhattunk. Így kompromisszumos megoldásként három új egységgel egészült ki a mű: közlekedés, településhálózat, népesség.


A Magyarország kistájainak katasztere második, teljesen átdolgozott és kibővített kiadásán sokan, sokat dolgoztak. E sorok írásakor még csak reméljük, hogy nem feleslegesen. Ehhez „mindössze” az kell, hogy az olvasók és a felhasználók legalább olyan tetszéssel és elismeréssel fogadják művünket, mint ahogy tették azt az első kiadáskor.


MTA FKI © 2010