A kísérleti geomorfológia egyik legkreatívabb művelője tiszteletére rendezett emlékülésen 43 oktató és kutató vett részt az ország különböző egyetemeiről és kutatóhelyeiről. 11 előadás hangzott el a Földrajzi Bizottságok és a Geomorfológiai Albizottság tagjai tolmácsolásában. Intézetünk munkatársai közül Kocsis Károly, Schweitzer Ferenc és Kis Éva tartott előadást.

Program

Bevezető gondolatok

Kocsis Károly, az MTA rendes tagja, egyetemi tanár, a CSFK FTI igazgatója

Az előadó méltatta Zámbó László-a magyar és nemzetközi földrajztudomány egyik meghatározó tudós egyénisége-legismertebb kutatási eredményeit, szakmai életútjának az MTA CSFK Földrajztudományi Intézetéhez kapcsolódó munka-és baráti kapcsolatait. Zámbó László a "nagy generáció" tagja volt, nemzetközi hírnevet szerzett a magyar geomorfológiai iskolának, a karszt-és barlangkutatásnak. Az előadó vázolta Zámbó László főbb kutatási eredményeit a Magyarország tájföldrajza, a karsztmorfológia, a karszthidrológia területén, valamint a karszttalajok vizsgálata és a lösszel-és löszös üledékkel fedett területek felszínformálódása témakörökben. Az Intézet által szervezett terepkonferenciákon mindig számítani lehetett szívesen vállalt terepbemutatóira és a vitaüléseken aktív részvételére. Az Intézet számos munkatársa tanítványa volt Zámbó Lászlónak.

In memoriam Zámbó László: egy kreatív karsztkutató szakmai életútja

Móga János, egyetemi docens, ELTE

Móga János előadásában méltatta Zámbó László kísérleti geomorfológia terén végzett fáradhatatlan terepi munkásságát, szívós munkabírását, kísérletező ötletességét és a karsztológia tudományhoz való legendás hírű elkötelezettségét. Zámbó László az Aggteleki-karszton, a Békebarlang feletti töbörben olyan észlelőhálózatot, műszerparkot alakított ki, amelyre a jóval nagyobb költségvetéssel dolgozó nyugat-európai, ill. amerikai kutatóintézetek és egyetemek sem voltak képesek. Csodájára jártak a karsztológia legjelesebb kutatói a világ minden részéből. A terepi laboratórium működtetésével jelentős új ismeretekkel gyarapította a beszivárgásról és az epikarsztról alkotott ismereteinket. Munkássága széles körben ismert volt Kanadától Kínáig, Ausztráliától Japánig. Az ELTE TTK lágymányosi épületében kialakított saját tervezésű esőztető berendezése úttörő jellegénél fogva újabb távlatokat nyitott a geomorfológiai, talajtani és karsztológiai kutatásban.

Személyes visszaemlékezések Zámbó Lászlóról

Gábris Gyula, az MTA doktora, prof. emeritus ELTE

Az előadó Zámbó Lászlóval párhuzamosan futó életpályájuk 3 évtizedes áttekintését adta. Kezdve az ELTE Természeti Földrajzi Tanszékére kerülésüktől, a közös terepmunkák, -gyakorlatok során át szakmai előmenetelünk közös pontjainak bemutatásával, személyes emlékeket idéző fényképek alapján.

A mérések szerepe a terepi kutatásokban

Csorba Péter, az MTA doktora, egyetemi tanár, DE, az MTA Természetföldrajzi Tudományos Bizottság és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke

Zámbó László tudományos tevékenysége a tőle korban és érdeklődési kör tekintetében távolabb állók számára is a következetes terepi munka példaképét jelentette. Erről beszélt Csorba Péter, aki a terepi adatgyűjtés létjogosultságát a távérzékelés korában sem tartja megkérdőjelezhetőnek. Bár a nagyszámú távérzékeléses adatmennyiség kiértékelése a mai statisztikai módszerekkel könnyebb, de az eredmények helyességének visszaigazolására ma is a terepi ellenőrzés a legmegnyugtatóbb bizonyíték.

Néhány gondolat a töbrök sajátos mikrokörnyezetéről

Keveiné Bárány Ilona, az MTA doktora, prof. emeritus, SZE

Keveiné Bárány Ilona előadása méltatta Zámbó László 40 éven átívelő kutatásait, melyek napjaink karsztkutatásaira jelentős hatással vannak. Bizonyította a dolinák geoökológiai tényezői közül a talajhatás korróziót erősítő jelentőségét és ezzel megnyitotta az utat a karsztok további mikrokörnyezeti tényezőinek a kutatása irányába. Zámbó László szerint a talaj-effektus a felszíni karsztformálódás, de egyúttal a karszt morfogenetikai fejlődés egyik legfontosabb tényezője. Bizonyította, hogy a talajon át beszivárgó víz oldóképessége ötszöröse is lehet a szabad sziklafelszín oldóképességének. A kutató egyidejűleg mérte a karszttalajok áthalmozódási folyamatait és meghatározta az évi talajlepusztulás értékeit. Elkészítette a vizsgált területek talajvastagsági és eróziós térképét.

A töbrök kialakulási folyamatának mérése Zámbó László módszerei szerint és azok eredményei

Hevesi Attila, az MTA doktora, prof. emeritus, ME

Az előadó bemutatta a vizsgált terület töbreinek szelvényeit a töbörüledékek főbb típusainak rétegeivel, valamint a talaj alatti karsztosodás modelljét. Meghatározta a talaj alatti összkarbonát oldás mennyiségét 4 talajtípus mintáin. Vizsgálta a karsztos ágyazat oldódását, a karbonátfajták megoszlását az egyes talajtípusok alatt, a karbonát oldás hőmérsékletfüggését különböző talajtípusok estén, ill. a talaj alatti CaCO 3 -oldás mennyiségét talajtípusok, ill. hőmérséklet szerint.

Cseppkőkoroktól a LiDAR-os töbör-morfometriáig: karsztkutatás az Aggteleki-karszton Zámbó Lászlóval és nélküle

Telbisz Tamás, egyetemi docens, ELTE

Az előadás első részében az előadó beszámolt a Zámbó Lászlóval és Derek Forddal közösen végzett, barlangi cseppkőkor adatokra vonatkozó vizsgálatokról, melyek a késő-negyedidőszaki klímaváltozásokhoz kapcsolódtak. Az előadás második felében ismertette a topográfiai térképek alapján végzett töbör-morfometriai kutatásaik legfontosabb eredményeit. Végül azt mutatta be, hogy a korszerű LiDAR-technológia segítségével miként lehet vizsgálni a töbröket. Felhívta a figyelmet arra, hogy a LIDAR segítségével a növényzet magassága is meghatározható, és elemezte a töbrök mikrodomborzata, valamint a vegetáció közötti kapcsolatrendszert.

Epikarsztos kutatások a Tapolcai-és a Gömör-Tolnai karszton

Móga János, egyetemi docens, ELTE

Az előadó beszámolt arról, hogy a karsztok sérülése és szennyeződése a karsztok felszínnel érintkező epikarsztos rendszerén keresztül történik. Jellemezte e rendszeren belül a karsztos folyamatokat meghatározó tényezőket: a talajlevegő szén-dioxid koncentrációját, a mikroklíma sajátosságait, a töbrök morfológiai adottságait, valamint a növénytakarót. Terepi és laboratóriumi méréseik alapján bemutatta a mikroklíma és a mikrobiális szén-dioxid termelés közötti összefüggéseket. Szintén fontos tényezőként vette figyelembe a gyökérzet jelenlétét a szén-dioxid termelésben.

A Bakonyvidék karsztja

Veress Márton, az MTA doktora, ELTE, SEK

Előadásában Veress Márton ismertette a Bakonyvidék középtáj kistáj-csoportjait és sajátos karsztosodásanak okait: a fiatal karbonátos kőzetek kis vastagsága, bennük vízzáró jelenléte, a rögös szerkezet, ill. a kavicsos, löszös fedőborítás (fiatal talajos, karsztos felszínek kialakulása). Jellemezte a felszíni-és az eltemetett karsztok, valamint a barlangok főbb formáit: talaj alatti karrok, utánsüllyedéses dolinák, víznyelőként működő karsztos szurdokok, aknák a vadózus zónában, az áramló karsztvíz övének felnyitott üregei, forráskürtők, forrásbarlangok, hévizes barlangok és pszeudokarsztos barlangok.

Travertin sztratigráfia

Schweitzer Ferenc, az MTA doktora, kutató prof. emeritus, MTA CSFK, FTI

A szerző jellemezte az édesvízi mészkőképződés fontosabb fázisait, a travertínók jelentőségét, korjelző szerepüket és kapcsolatukat a globális éghajlatváltozásokkal. Travertín sztratigráfia alapján mutatta be a Kárpát-medence-beli folyóhálózat kialakulását és fejlődését. Csoportosította a travertínószinteket-felső-miocén, pliocén és pleisztocén-holocén travertínóösszletek-és bemutatta sajátosságaikat. Részletes ismertetőt adott a Szécsényi-hegyi travertínóról és a Mogyoród térségében-a delta összletekben- kialakult travertínószintekről, amelyek a felső-miocén andezit vulkánosság utóhatásaival hozhatók összefüggésbe.

Zámbó László löszkutatásai nyomdokán: geomorfológiai és geokronológiai vizsgálatok a Kárpát- medence peremvidékén

Kis Éva, kandidátus, tudományos főmunkatárs, MTA CSFK, FTI
Balogh János, tudományos főtanácsos, MTA CSFK FTI
Baloghné Di Gléria Mária, ny. laboratóriumi mérnök, MTA CSFK, FTI

A kutatók a Kárpát-medence 3 lösszel és löszös üledékkel fedett peremvidékén vizsgálták az ősföldrajzi viszonyokat új környezetjelző kiértékelő módszerrel. Típusfeltárások vizsgálatai alapján adtak magyarázatot a lösz-és talajsorozatok keletkezési viszonyaira, a feltárások környéke fejlődéstörténeti sajátosságaira és bemutatták a feltárások környezetének felszíni formakincseit a Kárpát-medence DNY- i permvidékén az É-adriai, a Kárpátok D-i előterében az al-dunai és a Kárpát-medence ÉNY- i peremvidékén- az Alpok és a Kárpátok között- a Morva-kapui lösszel-és löszös üledékkel fedett térszíneken.

Az emlékülés ünnepélyes fogadással zárult.